Üdvözöljük Székelyföld lovas portálján!
Üdvözöljük Székelyföld lovas portálján!
Left arrow Programajánló Right arrow
-0001
NOV. - 30.
A huszárruha üzenete, és mi célt szolgáltak a kellékek?

- Egy kis ízelítő a Hagyományörző Székely Huszárezred egyesület részéről a huszár viseletével kapcsolatosan -
-0001
NOV. - 30.

Egyre több településről zarándokolnak Csíksomlyóra nyeregbe szállva lovasaink. A LóFő Lovascsapat négy lovasa nyolc, tizenegy lovasa négynapos túrán közelítették meg a búcsú helyszínét. Utóbbiakhoz csatlakozott a székelybósi Varázspatkó Lovarda 12 lovasa is, valamint négy másik zarándok egyenesen Székesfehérvárról érkezett lóháton. Zetelakáról 16 lovas vágott neki a szokásos háromnapos zarándoklatnak.
Szöveg: Z. Nagy István, Fotó: FIscher István Alfréd, Geréb Péter, Kiss Zsigmond



 
Hogyan fogalmazná meg az UdvarhelySzéki Vágta küldetését?
Eléggé nagy szó a „küldetés”, nem merném ma még az UdvarhelySzéki Vágtára használni. Pár évvel ezelőtt megfogalmazódtak bizonyos célok, tervek, s azóta ezek megvalósításán dolgozunk, lehetőségeink és képességeink szerint, keményen, pontosan, a lehető legkevesebb szükséges kompromisszummal, a tervek és valóság között. Arra a vidéki székely társadalomra koncentrálunk, amely Székelyföld lakosságának több mint felét adja. Ezek az emberek – bár közöttük irgalmatlanul pusztít a liberál-globál-chanel demokrácia, de – napjainkig, ha máshol nem is, de génjeikben, lelkükben és életmódjukban még őriznek valamit a feje tetejére állított világ előtti ősi és örök értékekből, törvényekből. Meglátásom szerint a totális gazdasági, erkölcsi és politikai csődbe jutott világban sajnos sem az értelmiség, sem a politikum, sem a gazdasági elit nem képes megoldást mutatni a bajokra. Ha magában a társadalom többségét alkotó – ma azt mondanák, hogy alsó néposztályban –, a tömegben, a nemzetben sem ébred fel ez a szikra, nem látok okot a jövőbe vetett optimizmusra. Az UdvarhelySzéki Vágtával azt próbáljuk elérni, hogy emberként, tisztelettel, tisztességgel szólva embertársainkhoz, hasonló viszonzásokat várva, elősegítsük a közösségben gondolkodás újratanulását, az együttműködést és az összefogást az önzés, egoizmus helyett.

                                                                                        Kovács Nemes László. Fotó: Z. Nagy István

Mi különbözteti meg más lovas versenyektől, rendezvényektől?

Technikailag az, hogy munkalovak, parasztlovak versenyeznek és nem sportolókkal a hátukon, hanem a hétköznapokban velük munkát végző gazdáikkal. Bár versenyeznek egymással a lovasok, az egész szervezési munka, illetve a futamok során is a legfontosabbak a lovasok, a résztvevők között kialakult emberi kapcsolatok, s hál’ Istennek, egyre több barátság születik.
Nem akarunk mások lenni ezen a versenyen sem, mint amik vagyunk, nem akarunk mást csinálni, mint amit minden nap teszünk.

Mondok egy példát: többször, többen figyelmeztettek, hogy veszélyes, amit csinálunk, mert a lovasok nem viselnek kobakot, egyéb védőfelszerelést. Tessék elképzelni egy amerikai rangert, amint ilyen szerelésben üli meg a lovat! Nevetséges lenne, ugye? Épp annyira, mintha ebbe bújtatnánk a paraszt lovast.
Ez a zsokészemlélet a városi világ nézőpontja. A parasztember pontosan tudja, hogy ebben is – mint sok minden másban – vannak veszélyforrások. Ha kimegyek kaszálni, ott is történhet baj, ha fát döntök az erdőn, éppúgy. Ettől még csinálni kell ezt is, azt is.
Két év alatt nem történt egyetlen komoly baleset sem a versenyeken. Egyrészt, mert úgy alakítjuk ki a pályát, hogy csökkentsük a balesetek lehetőségét, másrészt – és ez a legfontosabb –, bár nekünk nincs lehetőségünk, hogy a versenyeken kívül képezzük a lovasokat, hogy találkozgassunk velünk, mégis, mind a versenyek napján, mind a pályán, mind a felvonulásokon olyan mintaértékű fegyelmet tanúsítanak, hogy az bámulatos. Figyelnek egymásra, elfogadják és betartják a szabályokat. Aki már járt egy falusi bálban, vagy szüreti felvonuláson, tudja, hogy milyen jó dolog ez.


advertisement

Hogy érzi, miért fontos a ló szeretete, a lovas életmód a székely ember számára?

Ebben a motorizált, számítógépes, digitális világban, a falvakban mára már csak néhány háziállat, néhány ló maradt „emberi”. A településen, ahol én élek, tíz évvel ezelőtt még volt 25-30 ló, jártunk lovagolni, felvonulni ünnepekkor. Ma jó, ha 5-6 lovat találunk, nem is járnak a fiatalok sehova, csak diszkóba és ülnek a facebook előtt. Szerencsére az eltelt két év tapasztalatai azt mutatják, hogy a székely falusi emberekben még ott lappangnak azok az értékek, amelyeket ha megfelelő módon szólítunk meg, talán még esélyt, reményeket tartogathatnak a közösség számára.


Összesen hány településről, hány lovas szállt versenybe az elmúlt két év során? Hány látogatót regisztráltak a két év előfutamain, illetve döntőin?

Tavaly 109 lovas volt nyeregben az öt futamon, az idén 87. Az idén egy futamot, a derzsit félbeszakította a rossz időjárás, a kápolnásit pedig mi mondtuk le, mivel benne van a szabályzatunkban, hogy azokon a településeken szervezünk futamot, amelyek lovasai jelen vannak a vágtán. Nyilván ez a két dolog is közrejátszott a versenyzők létszámának csökkenésében. Tavaly öt futamon körülbelül 5000 néző volt, az idén ezt a látogatószámot a megtartott három versenyen már túlléptük.


Mérleget vonva a tavalyi és idei futamokról, szervezőként melyek voltak a legpozitívabb élményei? Hát a legkedvezőtlenebbek?

A legpozitívabb maga az egész verseny. Nagy szerencse, ha olyan dolgot csinálhat az ember, ami tetszik azoknak, akikért csinálja.
A legkedvezőtlenebb? Ezek sosem érdekelnek, mert ha rágódik rajtuk az ember, csak hátráltatják a munkát. Rövid ideig dühöngök rajtuk, aztán ad acta! De ha már megkérdezte: általánosságban az a legszomorúbb, hogy azok többsége, akiknek dolguk, erkölcsi kötelességük és felelősségük lenne minden ilyen kezdeményezés, szándék mellé odaállni, s akik a leghangosabban hirdetik a székely és a magyar hagyományokat, azok részéről tapasztaltam leginkább az elmúlt két esztendőben a szószegést, a mellébeszélést, és rosszindulatot.
Mi két esztendő során, úgy érzem, letettünk valamit az udvarhelyszéki székely közösség asztalára, s amíg az én kezemben van ez a rendezvény, minden évben ugyanezt fogjuk tenni.


Kik támogatják az UdvarhelySzéki Vágtát, kik a partnerek, milyen és mekkora a költségvetése a rendezvénynek?

Mielőtt a kérdésre válaszolnék, pontosítani szeretnék. Székelyföldön, ha 10 pénzzel, vagy ezer pénzzel odaáll valaki egy rendezvény mellé, azt támogatónak nevezik. Az én felfogásom szerint tévesen, ugyanis, ha egy vállalkozó beszáll 200, vagy 2000 lejjel egy rendezvénybe, azért cserébe különböző szolgáltatásokat kap: reklám, protokoll, médiakampány, stb. Az már más kérdés, hogy van-e rá szüksége, illetve az adott rendezvény valójában mekkora reklámértéket hordoz. Egy másik: az önkormányzat kifizeti saját községe csapatának nevezési díját, vagy szállítási költségét, s azt mondják, hogy támogatta a versenyt, holott a települése tagjait segítette. Fontos ezeket a dolgokat tisztázni, mert az UdvarhelySzéki Vágta esetében csak pár támogatót tudok felsorolni. Ők semmit sem kérnek a támogatásért cserébe, csak az eredményre kíváncsiak. Aztán vannak barátaink, akik segítenek, amiben tudnak.

Első és legfontosabb támogatóink azonban a falusi lovasok, akik részvételükkel, barátságukkal támogatnak, ez adja hitet és az erőt a munkához.
Második legfontosabbak azon önkormányzatok, polgármesterek, akik ismerik az előbb fölsorolt kategóriákat, a közösséggel szembeni felelősséget, kötelességet. Velük nagyszerű dolog együttműködni.
És vannak azok a segítőszándékú vállalkozók, akiknek a bannerje mindig kinn van a pályán, ezért nem sorolom azokat, akik a lehetőségük szerint odaállnak a verseny mellé.

Így áll össze egy-egy versenyév költségvetése, ennek 60-65 %-a saját forrás, a különbséget a fenn említett források, illetve a vendéglátás értékesítéséből származó bevételek teszik ki.

Mekkora szervezőcsapat szükséges egy vágta lebonyolításához?

Háromszor akkora, mint amekkora van jelenleg. Az elmúlt két esztendőt lényegében ketten dolgoztuk végig a feleségemmel, Pál Katona Gyöngyivel. Most az almási futamon egymásra találtunk Demény Istvánékkal, s elkezdett beszélgetéseink nyomán talán jövő esztendőre sikerül bevonni őket a szervezésbe.


Milyen tervek vannak a jövőre nézve? Jövőre hol lesznek az előfutamok, illetve a döntő?

UdvarhelySzéki Vágtát ott rendezünk, ahonnan megfelelő számú lovas vesz részt a rendezvényen, ahol az önkormányzat nyitott az együttműködésre, s ahol a szubjektív tényezők is arra ösztönöznek, hogy versenyt csináljunk. Az UdvarhelySzéki Vágta nem egy hagyományos értelemben vett üzleti vállalkozás, amit mindenáron, tűzzel-vassal csinálni kell. Nyilvánvaló, hogy üzleti alapon kell kezelni a dolgot, különben nincs jövője, ha nincs mögötte stabil, munkával teremtett jövedelem. Volt már rá eddig is példa, hogy ahol nem tudtunk normális egyezségre jutni valamely helyi vállalkozóval, vagy nem úgy éreztem, hogy az adott hely emberi vonatkozásban is kedvező környezetet biztosítana, oda nem mentünk. S ez a jövőben is így lesz.
A jövő évre, mindezek alapján, a vágta elejére és a végére biztosított a helyszín: Farkaslaka és Homoródalmás. A többi a lovasokon, az önkormányzatokon és a Fennvalón múlik.


Melyek azok a települések, melyek számba jöhetnek még szervezőként?

Derzsbe újra szívesen mennénk, Zeteváralján sem volt rossz futam, ott más jellegű, technikai kérdéseket kell átgondolnunk. Szerencsére vannak más községek is, ahonnét jelezték, hogy szívesen adnának helyt az UdvarhelySzéki Vágtának.


Z. Nagy István
◄ Vissza