Üdvözöljük Székelyföld lovas portálján!
Üdvözöljük Székelyföld lovas portálján!
Left arrow Programajánló Right arrow
-0001
NOV. - 30.
A huszárruha üzenete, és mi célt szolgáltak a kellékek?

- Egy kis ízelítő a Hagyományörző Székely Huszárezred egyesület részéről a huszár viseletével kapcsolatosan -
-0001
NOV. - 30.

Egyre több településről zarándokolnak Csíksomlyóra nyeregbe szállva lovasaink. A LóFő Lovascsapat négy lovasa nyolc, tizenegy lovasa négynapos túrán közelítették meg a búcsú helyszínét. Utóbbiakhoz csatlakozott a székelybósi Varázspatkó Lovarda 12 lovasa is, valamint négy másik zarándok egyenesen Székesfehérvárról érkezett lóháton. Zetelakáról 16 lovas vágott neki a szokásos háromnapos zarándoklatnak.
Szöveg: Z. Nagy István, Fotó: FIscher István Alfréd, Geréb Péter, Kiss Zsigmond



 
Csernátonban régebben húshagyókedden, újabban farsang utolsó vasárnapján szervezték meg a lovas felvonulást, melyben csak férfiak (legények és házas emberek) vehettek részt. A lakodalmi menetre emlékeztető csoportot egy bekérező és egy szószóló vezette. Utánuk az ifjú párt alakítók következtek. A menetben felvonult két koszorúslánynak és két koszorúslegénynek beöltözött alakoskodó, egy énekvezér, egy kürtös, egy orvos, egy cigányasszony a férjével és a zenészek csoportja. A felvonulók (a zenészek kivételével) szalagokkal, csengőkkel feldíszített lovakon ültek. Az összes szereplő: bekérező, szószóló, vőlegény, koszorúslegény, kürtös és az énekvezér népi viseletbe, székely harisnyába vagy fekete priccses nadrágba, fekete prémes gallérú kabátba, piros szalagokkal feldíszített fekete báránybőr sapkába öltözött. Lábukon kifényesített fekete csizmát viseltek, arcukat régebben rongyból készített álarc födte, újabban pedig színesre festik ki. A menyasszonyt, a cigánynét és a koszorúslányokat szintén legények alakították. A menyasszonyra rendszerint egy használt, fehér színű menyasszonyi ruhát kölcsönöztek, kezére fehér kesztyűt húztak, fejére pedig szintén fehér fátyolkendőt borítottak. A vőlegény mellére egy virágcsokrot tűztek. A koszorúsleányok székely ruhába öltöztek, az orvos fehér köpenyt és sapkát viselt, nyakára hallgatót akasztott, kezében pedig egy hosszú tűvel ellátott, nagyméretű fecskendőt tartott.

A bekérező és a szószóló szövegeit füzetekből másolták és tanulták meg, de terjedésükben szerepet játszott a szájhagyományozódás is. A falubeliek rendszerint jól ismerték a szokásrendszer szöveg- és dalanyagát, forgatókönyvét. A felvonulók sorrendje meghatározott: elöl ment a bekérező, a szószóló, az új pár, a koszorúspárok, cigányok, orvos, kürtös és hátul a zenészek.

A házigazdák csak akkor nyitották ki kapuikat, ha fogadták a csoportot. A bekérő engedélyt kért a házigazdától, hogy beléphessenek az udvarra. A lovas csapat énekszóval bevágtatott a ház elejéig, ahol félkörbe álltak és egy-két vidám katonadallal köszöntötték a háziakat.

A házigazda megköszönte a jókívánságokat, utána pedig borral, pálinkával és süteménnyel kínálta meg a farsangolókat. Régebben füstölt kolbászt, szalonnát, tojást is adtak a legényeknek, amit a menet végén haladó szekéren helyeztek el. Eltávozásuk előtt a szószóló megköszönte az adományokat, ekkor egy újabb dalt énekeltek: pl. Csernátoni torony, jaj de messzire látszik, Vékony a nádszál, lehajlik a fődre, Felkötöm a rézsarkantyúm, Hideg szél fúj, édesanyám, Esik eső csendesen az árpatarlóra stb. Menet közben a hangos énekszót a lovak szerszámaira felakasztott csengők hangja, az ostorok pattogása és a legények kurjongatása kísérte. A második világháború után 1947-től hatalmi szóval betiltották a farsangi felvonulást, csak az 1970-es évek végén szervezhették meg újra.

A csernátoni farsangosok csoportja meglátogatta a szomszédos települések (pl. Márkosfalva, Martonfalva, Albis, Ikafalva és Futásfalva) lakosságát is. A vidám farsangi felvonulás végén az összegyűjtött adományokból nagy lakomát, táncos mulatságot szerveztek.
 

Fotó: Vargyasi Levente

Bölönben a farsangi felvonulást még a második világháború utáni évtizedekben is (rendszerint február utolsó vasárnapján) – különösebb értelmiségi beavatkozás nélkül, erős belső igény hatására – folyamatosan megszervezték.

A szokás időpontja nem véletlen, mivel február utolsó hétvégéjén a második világháború kezdetéig Bölönben nagyvásárt tartottak. Az idősebbek arra is emlékeztek, hogy szájhagyomány szerint a századfordulón egy ilyen vásáros napon a bölöni legények annyira összeverekedtek az ajtaiakkal, hogy rendőröket kellett a faluba kihívni, s annak emlékére szervezik meg minden évben ezt a legényünnepet a jelzett időpontban.

Előkészítésében és kivitelezésében a legények játszanak döntő szerepet. Ebben a Barcaság szomszédságában fekvő faluban egészen a második világháború végéig működött a legényegylet. A legénytársaság nemcsak a karácsonytól újévig tartó táncmulatság megszervezésére állt össze, hanem egész évben működött.

A farsangi felvonulás vezetői mindig katonaviselt legények voltak. Pár héttel az ünnep előtt elosztották a teendőket és a szerepeket, rendszerint pénzt gyűjtöttek össze, hogy lovakat bérelhessenek.

A farsangi menetet egy parancsnok, felvezető irányította, akit a rátermettebb, tiszteletet parancsoló legények közül jelöltek ki. A legénytársaság vezetője századunk elején még székely ruhában vonult fel, a második világháború utáni évtizedekben pedig rendőrtiszti viseletben, szájában sípot tartott, s annak hangjával irányította a csapatot. 1993-ban kopjafára emlékeztető faragott pálcát tartott a kezében, vitézkötéses kabátját és fekete báránybőr sapkáját piros szalag díszítette. A falubeliek mindig tőle várták el, hogy rendet és fegyelmet tartson, megakadályozza azt, hogy valaki sokat igyon és megrészegedjen.

Mellette két-három székely ruhás huszár következett, akik a második világégés után rendszerint rendőrtiszti ruhában vonultak fel. Az 1989-es változások után pedig a sepsiszentgyörgyi színháztól kölcsönzött huszárruhában meneteltek. Feladatuk az volt, hogy rendet tartsanak, összegyűjtsék az adományokat, s feljegyezzék az adakozók nevét. Előbbiek után kettes sorban lóháton kocogó nyolc vagy tíz pár maszkos következett. Ez a csoport esküvői menethez hasonló, élén mindig egy bőgatyás betyár és menyasszonya haladt, utóbbit rendszerint kisebb termetű fiúk alakították. Rendszerint két menyasszonyt és két vőlegényt öltöztettek fel, a második világháború utáni évtizedekben a hatalom nyomására egyik pár kötelezően román viseletben vonult fel. A felvonuló jegyespárok szerepe eléggé passzív, mivel lóháton, szó nélkül járják be a falut. Az 1989-es változások után tizenkét (pl. magyar, székely, román és cigány) jegyespár haladt a menetben. Utánuk század eleji öltözetben cilinderes urak és városi dámák, valamint cigányok következtek.

Fotó: Vargyasi Levente

Az utóbbi években bölönpataki cigányok is felvonulhattak, de ők csak cigánynak vagy románnak öltözhettek. A csoportot egy musztikásnak nevezett archaikus alakoskodó követte, akit a legöregebb legények közül választottak ki. Egy szánalmas gebén lovagolt, rossz bundát és nadrágot viselt, arcát bőrből készített álarc födte, a vállán lévő bőrtáskából fekete bors gyanánt borsikát árult. Lovának lábára rossz gumicsizmát, foltos nadrágot húztak, fejére pedig szalmakalapot helyeztek. Újabban ő irányította a cigányok munkáját, tehát vigyázott az adományok összegyűjtésére. A bölöni menetet a bolondok szekere zárta. A szekér elé befogott lovakat két, bubásnak nevezett, jelmez nélküli fiúgyermek hajtotta. A rúd végén lévő etetőbe ennivalóként nem szénát, hanem ágakat, vesszőket helyeztek. A szekér három-négy méteres rudat vont maga után, s annak végére erősítették fel a forgó szalmabábukat tartó táncos kereket vagy bolondkereket. A keréken forgó, egymásra dőlő bábupárt újabban Ádámnak és Évának, régebben pedig Vándornak és Évának nevezték. Ádám nadrágjára egy túlméretezett műfalloszt illesztettek, arra pedig újabban óvszert húztak. A felvonuló csoportot az apácai fúvószenekar tagjai zárták, akik eléggé jelentős pénzösszegért muzsikáltak.

A farsangi menet tagjai újabban az unitárius parókia elől indultak, majd elmentek a református lelkészi lak elé. Régebben felköszöntötték a tanácselnököt is. Azok a gazdák, akik fogadták a csoportot, azok utcakapujukat már a farsangosok érkezése előtt kinyitották. A meglátogatott gazdákat, személyiségeket köszöntővel üdvözölték: 

E ház népéhez szólok a farsang hevében, 
Minden jót kívánok csapatunk nevében,
Termése földjének legyen bőséges,
S aki azt használja, legyen egészséges,
Meg ne üresedjék kamrájik, pajtájik,
Tejik, vajik folyjék egész Nagyajtáig,
De sohase jusson el a patikáig.



Fotó: Vargyasi Levente

A felköszöntött háziak pálinkával, kaláccsal kínálták meg a maszkos csapatot, rendszerint tojást, kolbászt, sonkát és pénzt kaptak ajándékba. Az összegyűjtött adományokból este nagy lakomát csaptak, napjainkban az öregek elítélik a szokás pénzszerzésre irányuló jellegét. Miután végigjárták a falu utcáit, felmentek Bölönpatakára is. A menetben haladó cigányok megragadták a bámészkodó lányokat, arcukat bekormozták, s csak fizetség ellenében engedték szabadon őket. Újabban megálltak a kocsmák előtt is, s nagyot ittak a kocsmáros vállalkozó egészségére.

A bölöni farsangi felvonulásnak az 1989-es változásokat megelőző évtizedekben is különleges szerepe, meg jelentése volt. Régebben és napjainkban is nemcsak a falu, hanem az egész vidék szórakozási alkalmaként működött. Az ünnep reggelén a barcasági és a háromszéki helységekből sok fiatal érkezett a látványos felvonulás megtekintésére. A szokást napjainkban is életben tartja a bölöniek közös, felszabadult szórakozás iránti igénye, s az ünnepre odafigyelő látogatók és tévések népes serege.

A farsangvégi táncos mulatság befejezéseképpen Gelencén és Ozsdolán maszkos felvonulást szerveztek, mindkét faluban lóháton és szekereken vagy szánkón vonultak fel. 1989 után mindkét helységben újabb reneszánsza kezdődött a felvonuló jellegű farsangolásnak, lóháton vitézkötéses legények és férfiak vonultak, utánuk haladó szekereken lakodalmas menetet utánzó csoport következett. Gelencén az egyik szekér egy rúd végére felerősített, szekérkeréken forgó, szalmával kitömött bábupárt húzott. A csoport tagjai húshagyókedden, a templom elől indultak, majd rendre bejárták a falu utcáit. Útkereszteződésnél és teresebb helyeken megálltak, a csoportot vezető szószólók verses rigmusokban köszöntötték az egybegyűlteket, s meghívták a farsangi periódus utolsó táncos mulatságára. A zenészek rázendítettek egy táncdallamra, s a szekereken álló székelyruhás fiatalok egy-egy rövid táncot mutattak be a nézők örömére. Az adakozóbb gazdák itallal és süteménnyel kínálták meg a felvonuló maszkosokat.

 
Fotó: Vargyasi Levente

Az 1989-et követő években a fiatalok Torján is nagy lelkesedéssel szervezték meg a farsangi felvonulást. A maszkosok itt is lóháton meg szekereken vonultak fel. A torjai menet esküvői menetet utánzott, s a lovasok után haladó szekéren ott ültek a menyasszonynak és a vőlegénynek beöltözött alakoskodók. Az egyik szekéren kályhát helyeztek el, s a mellette álló asszonyoknak beöltözött legények palacsintát sütöttek, s azzal kínálták meg az utcára kitódult bámészkodókat.

Z. Nagy István

Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar, Pozsony Ferenc.
◄ Vissza