Üdvözöljük Székelyföld lovas portálján!
2022. július 01., Tihamér, Annamária napja
Üdvözöljük Székelyföld lovas portálján!
Left arrow Programajánló Right arrow
-0001
NOV. - 30.
A huszárruha üzenete, és mi célt szolgáltak a kellékek?

- Egy kis ízelítő a Hagyományörző Székely Huszárezred egyesület részéről a huszár viseletével kapcsolatosan -
-0001
NOV. - 30.

Egyre több településről zarándokolnak Csíksomlyóra nyeregbe szállva lovasaink. A LóFő Lovascsapat négy lovasa nyolc, tizenegy lovasa négynapos túrán közelítették meg a búcsú helyszínét. Utóbbiakhoz csatlakozott a székelybósi Varázspatkó Lovarda 12 lovasa is, valamint négy másik zarándok egyenesen Székesfehérvárról érkezett lóháton. Zetelakáról 16 lovas vágott neki a szokásos háromnapos zarándoklatnak.
Szöveg: Z. Nagy István, Fotó: FIscher István Alfréd, Geréb Péter, Kiss Zsigmond



 
Nyolcnapos lovas zarándoklatra indult 2016. május 8-án öt vállalkozószellemű udvarhelyszéki lovas, Demény István, Bálint Sándor és Kisfaludi Árpád Kecsetből, Geréb Péter Székelyszentlélekről, valamint Fischer István Alfréd Fenyédről indult el az embert és lovat is próbára tevő túrára. A túra útvonala: Kecset – Sikaszó – Csíkszentdomokos – Kovács Péter – Háromkút – Gyimesbükk – Csíkmenaság – Csíksomlyó – Kecset. A túráról Fischer István Alfréddel beszélgettünk.

Heverted-e ki az út fáradalmait?
Természetesen. Fürdés után tudtam volna folytatni az utat, ugyanis három nap után már nem érzel izomlázat, nem sajog, nem fáj sehol.

Miért vágtál bele? Milyen érzés ennyi kilométert magad mögött tudni?
Jó érzés, hisz tulajdonképp próbára teszed magad, a fizikai erőnléted, lovas tudásod és boldogan tapasztalod azt, hogy jól megy.

Melyek voltak a legnehezebb pillanatok?
Háromkútról tartottunk Gyimesbükkbe, nagyon fájt a hasam egész délelőtt, valamivel elrontottam, ez a fél nap volt a legnehezebb. Szenvedésemet fokozta az a hat idősebb bácsi, akikkel valahol a táv felénél találkoztunk és megkérdeztük, hány kilométerünk van még Hidegségig, ahol egy finom ebéddel vártak minket. Az öregek tanácsa osztott, szorzott és kisütötték, hogy még 39 kilométert kell mennünk. Én majdnem lefordultam a lóról, hisz már jöttünk addig vagy húszat. De valamit nagyon elszámolhattak, mert pár óra múlva megérkeztünk Hidegségbe, ahol tudtam pihenni egy félórácskát.

Melyek voltak a legszebb pillanatok?
Minden pillanata szép volt, hisz a táj gyönyörű, általában a tengerszinttől számolva jóval 1000 méter felett jártunk, ahol a havasi legelők és az erdők szépsége lenyűgözött bennünket. Mindezt fűszerezte a felcsíki, csángó, és alcsíki székely humor, melynek szófordulatai még minket is gondolkodóba ejtettek, ebből a szempontból egy nagy nevetés volt az egész túra. Szentdomokos fölött, a Kovács Péter nevű tanyán, Keresztes Attila barátom – vacsora és borozgatás közben – megismertetett az átbüklen, felfordul és még sok más, általunk nem ismert, nem használt szó értelmével. Ezekre szükségünk is volt további utunk során. 

Csapattá formálódtatok-e az öten?
Gondolhatod, hisz a hegyek között, a vadonban csak egymásra számíthatunk, ha baj van. 

Mennyire szoktatok össze lovaddal?
Számomra az egyik fő célja a lovas túrának ez volt, hisz mivel Anna lányom elszerette lovamat, ő rendezi, ő ad neki enni, meg szerettem volna mutatni, hogy nem csak enni adok neki, hanem elvárásaim is vannak ezért cserébe. Úgy gondolom, hogy sikerült.

Hogyan oldottátok meg a logisztikát? Milyen volt az utánpótlás, volt-e tisztálkodási lehetőség, abrakolási lehetőség?
A túravezető, Demény István, még januárban lebeszélte és túra előtt pontosította a szálláshelyeket, mind a lovasokét, mind a lovakét. Ilyen szempontból zökkenőmentes volt minden. Mindenhol volt tisztálkodási lehetőség, de ha nem lett volna, hát patak és forrás bőven volt utunkban. Rendkívül finom, bőséges ételek voltak mindenhol, sajnos teli hassal nehéz lovagolni, ezért megpróbáltam mértéket tartani. A sátras szálláshelyeken Adorján Lajos és a lovas túrák elmaradhatatlan és fáradhatatlan szakácsa, Pál Attila főzött.

Milyen élményeitek voltak? Kikkel találkoztatok?
Sikaszóban Dezső bácsi a nyugdíjas erdész azt mondta nekem: – Fiatalember, jól figyeljen arra, amit most mondok, arra vonatkozóan, hogy maguk merre kell menniük, mert a hegyek között, az erdőben nem fognak senkivel találkozni és ott majd nézhetik a telefonjaikat, mert ott jel sem lesz.
Hát igaza lett. A hegyek között senkivel sem találkoztunk csak a lakott települések közelében. Minden vendéglátónk és minden helység egy-egy kellemes élmény volt, olyan helyekre jutottunk el, amelyeket eddig csak térképről, vagy a tévéképernyőről ismertem. Ilyen például Háromkút (Neamt megye), mely az utolsó csángó-magyar település a Kárpátokon innen, vagy Oláhcsügés, Magyarcsügés, Gyepece és Kóstelek. Kósteleken összefutottunk Vaszi Leventével, aki csodálatos hangjával és három nagyon szép népdallal ajándékozott meg bennünket.



A humoros pillanatok mellett bulit is szerveztek számotokra…
Humoros pillanatok végig voltak, hisz ha épp, pillanatnyilag nem történt semmi, akkor elismételtük mindig az előző nap elhangzott poénokat, végignevetve az egész túrát. Számomra nem volt nagyon humoros, de a többiek rengeteget nevettek azon például, hogy az egyik ló, Samu, bekapta és fogai közé szorítva elvitte ájfonomat. Ráharapva egyik fogával meg is lyukasztotta a képernyőt, szerencsére működőképes maradt a készülék. Társaim azon nevettek napokig, hogy Samu be akart jelölni ismerősének. Rendkívüli élmény volt Vaszi Levente mellett állni, és azokat a ritka népdalokat hallgatni. És még tartogatott ez a nap meglepetést számomra, hisz a barátaim elcsalták a csíkszentkirályi Dajka Misi bácsi tárogatóművészt, akit nagyon kedvelek, és Z. Nagy Istvánnal közösen olyan hangulatot csináltak a csíkmenasági kocsmában, hogy biztosan sokáig emlékezni fognak ránk a helybéliek.

Melyik lesz a következő kihívás?
Még haza sem értünk, és én már azt kérdeztem, hogy merre és mikor megyünk a következő túrára. Vaszi Levinél megfogalmazódott, hogy hozzá visszatérünk hamarosan. Jelen pillanatban a széki vágta előfutamaira való felkészülés lefoglalja a lovasokat, kisebb, de egy két napos túrára bárki kapható közülünk mindig.

Milyen érzés volt megérkezni a csíksomlyói nyeregbe?
Szerintem mindenki egy kicsit másképp éli meg a csíksomlyói búcsút, de gondolom, nagyon fontos az, hogy imádkozzunk, megvizsgáljuk lelkiismeretünket. Ezen kívül, nagyon zavart a túlzott rendőri, rendfenntartói jelenlét, hisz mi már előző nap láttuk őket Gyimesbükkben, sűrű tömött sorokban jönni, félig-meddig háborús szerelékben, gőgösen fitogtatva erejüket, hatalmukat. Ugyanakkor tudom, hogy egy ekkora tömeg kezeléséhez kell az eligazítás, a forgalomirányítás, stb., viszont nem értem, hogy miért kell arcfelismerős-kamerás rendszerrel mindent és mindenkit filmezni és rögzíteni. Remélem egyszer erre is magyarázatot kapok.

Galéria: http://szekelylovas.ro/hu/gallery/list/16/2/punkosdi-lovas-zarandoklat

Z. Nagy István
Fotó: Geréb Péter
◄ Vissza